Kik vagyunk mi?

Harmadik blogbejegyzésem. Whoo are wee?? Hm... Én itt fűre fára blogolok nektek, miközben gőzötök sincs róla, ki is vagyok én, Daisy valójában. Ki az az Echo, Keila, Aileen, George és a legfontosabb... ki Kevin? Mindenkinek kell egy kis titok, nemdebár? Azt, hogy valójában kik vagyunk, valószínűleg sose fogjátok megtudni. Miért lóg egy magamfajta lány álnév alatt a neten, és aggaszt a barátaira is hasonlóan furcsa neveket? Cecily von Ziegesar-t idézve: "...hogy megvédjem az ártatlanokat és magamat - az "ártatlanok" dühétől.". Olyan világban élünk, ami manapság nem fogadja el az őszinte gondolatmeneteket. Annyit viszont elmagyarázhatok, mit tudhattok, és mit érdemes tudni.


- A nevem nektek csak Daisy. Őrült 15 éves lány vagyok, aki semmiben sem különbözik a többi kamasztól. Nem tűnök ki a tömegből, nem vonom fel magamra a figyelmet, mégis akkor hogy lehetek őrült? "A szörny csak akkor tombol, ha nem látják."


- Echo személyében az egyik legjobb barátnőmet tisztelhetitek. Nem mondom, hogy tökéletes a csaj, de én bírom a fejét, és ez a lényeg!


- Keila egy másik legjobb barátnőm. Keresve se találni nála jobb társaságot.


- George Keila pasija. Túlzás, hogy mostanság annyira jól mennek körülöttük a dolgok, de a love dúl, szal...


- Aileen egy idegesítő, unalmas, szánalmas csaj. Persze tetszik neki Kevin. Sok esélye nincs. De tleg!


- És talán a legfontosabb, mégis leglényegtelenebb... Kevin. Hjajj. Az életem olyan része, ami hamarosan leszakad, és valaki más ragasztja vissza. A srác, akiről eddig azt hittem, sokat jelent nekem. Egyre inkább kezdek ráérezni, hogy talán mégsem. 15 vagyok, hahó! Van még időm, hogy férjet találjak. Mégis mikor meglátom, beszélek vele, nagyot dobban a szívem.
Őrületes, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan, és milyen nehéz. Egy magamfajta lány, aki labdába se rúghat egy olyan srácnál, mint Kevin, egy olyan világban, ahol az álmok homokszemnem számítanak. Meg kell tanulnom küzdeni a céljaimért. Bejutottam a szakközépiskolába vagy nem? Hát bejutottam, pedig senki meg nem mondta volna, hogy pont én fogok... Bizonyítottam, tudom, hogy mindig elérem amit akarok... Daisy már csak ilyen! ;)

Péééntek, sálálá

Második blogbejegyzésem. Péntek van. Péééntek, vágjátok? Minden egyes pénteket alig vár az ember, hisz jön a hétvége, a sunshine (kivéve, ha esőt jósól a meteorológus), a haverok, a partyk, a relax, egyszóval minden, amivel végre ki tudod pihenni a rohadt iskola fáradalmait. Mert igen, Daisy még sulis, és idén ballag. És bizoony, felvették! Nem is akárhova, viszont az inkognitó megörzése miatt nem adom ki, hova is fogok járni jövőre. Épp elég az, hogy a mostani sulim nem fog nélkülem boldogulni! :D Háháhá, egoo.
Először is. Mai nap:
- Végig kellett szenvednem a Költészet Napját. Borzalom, nem?
- Szarrá untam magam fizikáán!
- Megnéztünk egy filmet rajzon, amit már vagy 100x láttam (Randiguru - klikkelj rá, jó film am:D)
- Bioszon a gyönyörű versszavalást hallgattam... Untam, mint a tvben a dokumentumfilmeket az állatok evési szokásairól
- És itt a legrettentőbb szó: tesiii! Nah jólvan, azért ne nézzetek ilyen kis pipogya izének, de könyörgöm... 5. óra, tesi?? Elmebeteg aki ezt kitalálta. Szal futottam egy 60métert. Szar volt, mert futás után mindig fáj a fejem. És fájt is! Sőt, még most is fáj, pedig bevettem a drogot (gyógyszer, csak ... mind1, hosszú töri :D)! Tehát megszívtam.
Másodszor is, amiről még kell említést tennem:
- Ő ma is cuki volt.
- Ő ma se figyelt rám.
- Őbelé még 1 lány bele van zúgva. /-semmi esélye, könyörgöm. velem van versenyben:Dego-/
- Ő egyre inkább nem olyan csodálatos, mint amilyennek látom. :/ Sry, ez a helyzet. Kevin elveszítette a varázserejét - legalábbis 50%-át tuti.
Daisy és Kevin, az örök nyerő páros sajnos sose volt egy pár, sose lesz, és különösebben soha nem is álltak egymással szóba. Szal az ügy reménytelen, és mehetek apácának. Daisy facér marad élete végéig. Ehhez mit szóltok? Majd ha a pap megengedi, írok nektek a kolostorból. Kedvenc (remélem, kedvenc:P) bloggernőtök sose megy férjeh, sose lesz pasija, és örülhet, hogy eddig szóba álltak vele a fiúk!
°Na jó, Daisy, elég az önsanyargatásból! - szól rám szigorúan drága barátnőm. Azért Echo-t se kell félteni.
Jó, oké. Nem megye apácának. De kö-nyör-göm (tessék, már megint Istenhez fohászkodom... mondom, tiszta apácának való vok), Aileen mi a szart keres Kevin körül? Chh... Őrület, mik vannak. Aileen és Kevin? Nah psze.
Amúgy Keila és George köszönik szépen, remekül megvannak. Nah de tleg! Örülök, hogy Keila megtalálta azt, akivel (remélem) boldog. Bezzeg én!
Na de tényleg, most tényleg!!! Talpra kell állnom. Jövőre új lappal kezdek, nyáron pedig mindent elkövetek annak érdekében, hogy végre felfedezzenek! Meglesz ez, Daisy, meglesz...

Blogger? Oh my god!

Első blogbejegyzéésem. Fúúhhaa. Nos... Az oldalt azért hoztam létre, hogy közöljem veletek életem minden egyes kulcsfontosságú mozzanatát. Leírom, hogy élek én, miért(kiért!) rajongok, és mi foglalkoztat éppen. Számíthattok néhány unalmas monológra, vagy épp furcsa helyzetre, esetleg számtalan különös pillanatra, de valószínű, hogy annyira én se különbözöm a többi földi embertől. Vannak különc nézeteim, apró megállapításaim, tehetségem az egy szemernyi se, eszem meg olyan, mint a csorba borotva.
Viszont van valami, amit mindenkinél jobban tudok! Álmodozni...
Képzeld csak el! Lefekszel este az ágyban(egyedül!), visszagondolsz a mai napodra, a jó és a rossz pillanatokra. Elmosolyodsz, mikor felrémlik előtted az Ő arca. Halkan kuncogsz, mikor eszedbe jutnak barátnőid/barátaid mai őrületes poénjaik. Elfintorodsz, mikor bekúszik a képbe utálatos tanárod fenyegető arckifejezése. Megvillan a szemed, mikor rájössz, hogyan akart az aktuális ellenfeled keresztbetenni neked. Az idegeid pattanásig feszülnek az osztálytársad undorító viselkedése miatt. Ekkor rájössz, hogy ezek miatt felesleges dühöngened, ami volt, elmúlt, s mély álomba zuhansz, hogy ott folytathassad tovább filozofálásodat, csupán kissé kiszínezve.
Tehát a szőke(tök mindegy, hogy esetleg barna, fekete, vagy netán vörös) herceg fehér lovon(vagy legyen ferrari, porsche, hintó, furgon stb) eléd áll, hív, hogy menj el vele egy tök jó buliba. Te vonakodva igent mondasz, és végigtáncolod vele az estét. A barátaiddal másnap őrületes kalandokat éltek át. A tanárod bele se szólhat az életedbe, ugyanis nincs tanítás, így az idegesítő osztálytársak is kipipálva. Az ellenséged meg húzzon el a fenébe, ez a te álmod, mit jön ő ide?
Magyarul a fantáziád határtalan, az álmaid szépek-jók, te pedig boldog vagy!
Egy gond van. Kicsi/nagy, felhúzható/beállítható, borzalmas hangú és minden reggel felkelt. Ébresztő órának hívják!
A való élet nehezebb, sokkal nehezebb, de hát te vagy Spiderwomen, Supergirl, Nyúlányka a hihetetlen családból vagy... Vagy csak egy sima, hétköznapi lány. Hozzá kellene már szoknod, ez nem tündérmese. Nőj fel!
Nőj fel, nőj fel! Blablabla... Tudod mit? Én még nem akarok!