Kik vagyunk mi?

Harmadik blogbejegyzésem. Whoo are wee?? Hm... Én itt fűre fára blogolok nektek, miközben gőzötök sincs róla, ki is vagyok én, Daisy valójában. Ki az az Echo, Keila, Aileen, George és a legfontosabb... ki Kevin? Mindenkinek kell egy kis titok, nemdebár? Azt, hogy valójában kik vagyunk, valószínűleg sose fogjátok megtudni. Miért lóg egy magamfajta lány álnév alatt a neten, és aggaszt a barátaira is hasonlóan furcsa neveket? Cecily von Ziegesar-t idézve: "...hogy megvédjem az ártatlanokat és magamat - az "ártatlanok" dühétől.". Olyan világban élünk, ami manapság nem fogadja el az őszinte gondolatmeneteket. Annyit viszont elmagyarázhatok, mit tudhattok, és mit érdemes tudni.


- A nevem nektek csak Daisy. Őrült 15 éves lány vagyok, aki semmiben sem különbözik a többi kamasztól. Nem tűnök ki a tömegből, nem vonom fel magamra a figyelmet, mégis akkor hogy lehetek őrült? "A szörny csak akkor tombol, ha nem látják."


- Echo személyében az egyik legjobb barátnőmet tisztelhetitek. Nem mondom, hogy tökéletes a csaj, de én bírom a fejét, és ez a lényeg!


- Keila egy másik legjobb barátnőm. Keresve se találni nála jobb társaságot.


- George Keila pasija. Túlzás, hogy mostanság annyira jól mennek körülöttük a dolgok, de a love dúl, szal...


- Aileen egy idegesítő, unalmas, szánalmas csaj. Persze tetszik neki Kevin. Sok esélye nincs. De tleg!


- És talán a legfontosabb, mégis leglényegtelenebb... Kevin. Hjajj. Az életem olyan része, ami hamarosan leszakad, és valaki más ragasztja vissza. A srác, akiről eddig azt hittem, sokat jelent nekem. Egyre inkább kezdek ráérezni, hogy talán mégsem. 15 vagyok, hahó! Van még időm, hogy férjet találjak. Mégis mikor meglátom, beszélek vele, nagyot dobban a szívem.
Őrületes, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan, és milyen nehéz. Egy magamfajta lány, aki labdába se rúghat egy olyan srácnál, mint Kevin, egy olyan világban, ahol az álmok homokszemnem számítanak. Meg kell tanulnom küzdeni a céljaimért. Bejutottam a szakközépiskolába vagy nem? Hát bejutottam, pedig senki meg nem mondta volna, hogy pont én fogok... Bizonyítottam, tudom, hogy mindig elérem amit akarok... Daisy már csak ilyen! ;)